Látnivalók

Látnivalók

Pityerszer

Az őrségi szeres település megóvása érdekében a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága Szalafő-Pityerszeren három portán 10 épületet vásárolt meg, melyek többsége a 19. sz. első felében épült. A teljes műemlékegyüttesre kiterjedő helyszíni megőrzés gondolatának kidolgozásában és a helyreállítás irányításában Bárdosi János néprajzos szerzett múlhatatlan érdemeket. A helyreállítás munkálataiban az OMF szakemberei is részt vettek. Egy lakóházat, amely eredetileg füstösház volt, Szalafő Papszeréről telepítettek át, hogy az Őrség legrégebbi háztípusa is látható legyen.

Jelentősebb tárgyegyüttesei:

  • emeletes kástu (19. század eleje)
  • kerített lakóház (19. század eleje)
  • eredeti helyükön bemutatott berendezési- és használati tárgyak

Az egyes számú porta legértékesebb épülete, a hazánkban mára egyedüli emeletes kástu (kamra), a 19. század elején épült keresztvéges boronafalakkal. (A kástu a jószágos- és éléskamra egyesített megoldása.) Különleges értéket képvisel még 3. számú porta három oldalról kerített lakóháza.

Az épületeket eredeti funkciójuknak megfelelően rendezték be. A berendezési tárgyak zöme az egykori háztulajdonosoktól származik, így ezek eredeti helyükön láthatók.

Pálinkafőzde

Szalafőn 1924 óta van szervezett szeszfőzés, azelőtt a szereken folyt a főzés kicsi főzőüstökben. 1945- ben az üstöket leszerelték, széthordták. 1949-ben építették újjá Batha Kálmán volt községbíró szorgalmazására, állami segítséggel. Azóta volt megyei tanácsi, majd vállalati kezelésben. Legutóbb a Badacsonyvidéki pincegazdaságtól került vissza a községhez. Ma a szeszfőzde tulajdonosa Szalafő község, vezetője Batha Pál szakképesített szeszfőző.

A szalafői főzdébe mintegy 50 km- es körzetből hoznak a gazdák főzetnivalót, de akadnak budapesti, fehérvári, szombathelyi főzetők is. A főzési idény általában ősztől tavaszig tart.

A jó kisüsti pálinkának - Batha Pál szeszfőző ismertetője szerint - két titka van: a gondosan és tisztán kezelt cefre készítés, valamint a szakszerű kifőzés. A cefre a pálinka alapanyaga. Éppen ezért csak tiszta, érett gyümölcsből készüljön. Penészes, rothadt, hibás gyümölcsöt nem szabad belekeverni a készülő cefrébe. Nagyobb gyümölcsöt le kell darálni. Az összegyűjtött gyümölcs először zajos erjedésen esik át nyitott edényben. Az erjedés után légmentesen lezárjuk, hogy alkohol ne párologhasson el, vagy ne ecetesedjen meg. Az edényben lezárt cefre 2-3 hét után kifőzhető. A cefre a raktárból a főzőüstbe kerül, az üstöt fával tüzelik. A felforralt cefréből a gőzzé alakult szesz és víz elegye páracsövön és hűtőkészüléken keresztül szívócső segítségével alszesz tartályba kerül, ahonnan kéziszivattyú segítségével a finomító üstbe jut. Itt magas lánggal tüzelve - kétszeri lepárlás után a pálinkagőz a hűtőben lecsapódik és folyadék formájában jut a felfogótartályba. Először a pálinka eleje a "sárkány" folyik ki,régen ezt fájós láb borogatására, fájdalom csillapítására használták. Ma ezt már nem vihetik el, mert zárt edényrendszerben folyik mindez. Ezután a középpárlat folyik ki, ami lényegében aromás folyadék, vagyis ez a pálinka. Harmadjára az utópárlat jön ki, ami zömében víz. A főzésnél visszamarad a kifőzött cefre, amit elszállítanak, van aki a földjén trágyának használja fel. A pálinka a szeszmérő gépen át jut a fogadó edényba. Az így kifőzött pálinka 40-50 fokos, ami elfogadott szeszfokú.

Jakosa Porta

Az őrségi konyhában a különböző saláták ízesítésére szívesen használják a tökmagolajat. Szalafőn a szakirodalom szerint 1860 tájékán még nem ismerték. Az 1900 -as évektől a szomszédos Vendvidékre vitték át a tökmagot és ott csináltattak belőle olajat. Idős emberek még emlékeztek rá, amikor a szalafőiek Orfaluba jártak olajat csináltatni. Mivel hosszú volt a várakozási idő, sokszor 2 napba is belekerült, míg sorra kerültek.

Jakosa Antal, aki amolyan fúró- faragó ember volt, ácsmunkát is végzett a faluban, elhatározta, hogy készít tökmagprést. Fiával Henrikkel elmentek Orfaluba, és az ottani olajprésről levették a mintát. Azután itthon kis műhelyükben elkészítették a prést, melynek a csavarok kivételével minden részét fából készítették. Az udvarukban lévő kis házban helyezték el. 1936. óta jakosa Antal és felesége csinálták a tökmagolajat Szalafőn. 1947-ben Jakosa Antal meghalt, ettől kezdve fia, Henrik dolgozott tovább az édesanyjával. 1949-ben Henrik bácsi megnősült, ezután ők folytatták tovább feleségével Aranka nénivel a tökmagolajütést. Miklós nevű unokájuk egyre többet segített be a munkákba, s Henrik bácsi halála után Aranka nénivel ők készítik a tökmagolajat. Ma is eredeti helyén, az Antal bácsi által készített préssel dolgoznak.

Az unoka, Gergócs Miklós néhány éve azt vette fejébe, előáll szorgos kezű ősei szerszámaival, és Aranka néni házának pajtájában amolyan kis házi múzeumot rendezett be. Van itt mindenféle kéziszerszám, használati eszköz, földi munkához való gépezet: arató- cséplőgép, szövőszék, olajütő.

Szalafőn járva érdemes benézni csörgőszeri portájukra!

Állattartás

Ferencz Tibor és felesége, Kriszta 1989-ben költöztek Szalafőre Budapestről. Céljuk az volt, hogy a nagyvárosi élet helyett vidéki, természetes környezetben alapítsanak családot.

Hagyományos állattartást folytatnak. Az első kecskét 1995-ben vették. Ma 7 fejős tehén, 3 növendék üsző, 90-100 kecske, 25 vietnámi csüngőhasú sertés, 1 szamár kanca és baromfiak képezik az állatállományt.

Ferencz Tibor tagja a Biokultúra Egyesületnek. A gazdaság ellenőrzött ökogazdálkozást folytat, az itt megtermelt hús, tojás, és a tejtermékek bio minőségűek, és minősítésűek. Lehetőség van kecske- és tehéntejből házilag készült tejtermékek kóstolójára. A portán megtekinthetőek a háziállatok és tartási körülményeik, megfigyelhető az állatok körül végzett mindennapos munka.Az állatok istállója és karámjai úgy vannak kialakítva, hogy a turisták számára megtekinthetőek legyenek.

  • Cím: 9942 Szalafő Templomszer 11.
  • Telefon: 94/548-072, 30/420-7011, 30/259-8012