Szalafő története a honfoglalástól

Szalafő település és tartozékai a honfoglalás utáni években jöttek létre. Ezt a tényt maguk a családnevek támasztják alá. Kezdetben a fejedelmi őrök, majd az államalapítás után a királyi őrök székhelye volt.

Köztudott, hogy a Kárpát- medencét benépesítő magyarság alakította ki sajátos védelmi rendszerét a gyepüt. E gyepürendszer területén belül az egyik legjelentősebb vidék a Rába folyó vonalától nyugatra fekvő határőrizeti rendszer volt, ennek volt része az Őrség. A gyepü katonáskodó népei őrszolgálat teljesítésének kötelezettségeikkel a királyi nemzetségi birtok szabad rétegei közé kerültek.

Az őrségiek- így a szalafőiek- a 11-12-13. századok elején nem egyszer voltak kitéve nyugatról ellenséges támadásoknak, hiszen a Rába völgyén át vezetett az egykori római hadiút Savaria- Szombathely- felé.

A 13. században a gyepürendszer elveszítette hadászati jelentőségét, ennélfogva a királyi őrök szerepe is csökkent. Helyettük a gyepü vonalán belül kővárrendszer épült ki, amely átvette a nyugati határ védelmének feladatát. Szalafő központi szerepe is kezdett elhalványulni és e központi szerepkör a templom létesítésén túl a Csákány-Muraszombati út szerepe, továbbá a szentpéteri váracska építése folytán Őriszentpéterre kezdett áttevődni. A felbomlóban lévő gyepü lakóinak életét V. István 1270-ben kelt oklevele mutatja be, amelyben a magyarosdi (Őrimagyarósd) várhoz tartozó speculatörök helyzetét rendezte 22 pontban.

Szalafő első adatolt említése 1393, amikor is Zsigmond király elrendelte, hogy az Esztergomi káptalan Péter fia, László udvarmestert új adomány címén iktassa be a Zalafew-i őrök birtokába.Az 1428-as: Sároi László fia Cseh péter részére kiállított adománylevél Szalafőt az Őrség tartozékaként sorolja fel. A Cseh család utód nélkül maradt, így az Batthyány Ferenc birtokába került.

Szigetvár ostroma és eleste után a török rövidesen megjelent az Őrségben is. A lakosság csak akkor remélhetett biztonságot, ha a török adófizetőjévé válik, vagyis meghódol. A lakosság tehát kettős adózás alatt volt. Adózott a földesúrnak és a töröknek. Az őrségi, s ezen belül a szalafői jobbágyok helyzete emiatt annyira súlyossá vált, hogy kéréssel fordultak Batthyány Ádámhoz, engedje őket áttelepülni a Rába túlsó partjára. Batthyány válasza: kérésük nem könnyű, ha áttelepülnének, a hódoltsági területeken maradóknak tennének kárt. Más móddal kell cselekedniök. A török állandóan emelte az adót,ezért később a falubeliek vonakodtak azt megfizetni. Még a fenyegető levélre sem adóztak. 1637-ben ezért feldúlták a falut, 70 rabot vittek el és 5 lakost megöltek. 

A török Dunántúlról történt kiűzése után Szalafőn 73 család adózott, 1715-ben 86, 1718-ban pedig már 97 jobbágy lakta a falut.

A jobbágysorra jutott szalafőiek a földesurukkal szembeni kötelezettségeiket és csekélyke jogaikat urbáriumba foglalták. Az utolsó urbáriumot 1767. június 25-én írták elő, amely tulajdonképpen zömében egészen a jobbágyság eltörléséig 1848-ig némi módosításokkal volt érvényben.

Ismeretes, hogy a községek közigazgatása évszázadokon át elsősorban a bíró és a jegyző révén valósult meg. Ezek hatáskörét illetve feladatát zömében az urbáriumok is tartalmazták, főleg 1848-49-ig.

A földesúri hatalom megszűnése, majd az osztrák abszolutizmus utasításos rendszere után az 1867- ben létrejött kiegyezés adta meg az alapot a községi önkormányzatok létrejöttéhez. Ettől kezdve a község maga választotta a bírót, az előljáróságot és a képviselőket, továbbá a jegyzőt. A községi képviselőtestület havonta ülésezett.

Szalafő község vagyonnal is rendelkezett. A községi leltárt évente számbavették, a község vagyonát tartalmazó leltárt községi törzskönyvnek hívták.

Az 1949. augusztus 20-án életbe lépett alkotmány szerint az államigazgatás és államhatalom, valamint a helyi önkormányzat szervei a helyi tanácsok, amelyeknek létrehozása választással történik. A szalafői községi tanács alakuló ülésére 1950. október 27-én került sor, ahol megválasztották a végrehajtó bizottság tagjait, elnökét és titkárát. Az elnök Varga József, helyettese Orbán Dezső, a titkár Tóth Antal lett. 

                        

Orbán Dezső a tanácstagok nevében tett ígéretet, hogy a faluért mindent megtesznek és ezentúl az egész falu akarata fog érvényesülni, nemcsak egyes nagygazdáké.

1951-ben termelőszövetkezeti csoport szervezése és munkaerő toborzás szerepeltek napirenden.

1953-ban a község visszakapta a volt szövetkezeti épületet, ahol újból kinyitott a bolt és az italbolt.

1956-ban elhatározták a község villamosítását, amit helyileg munkával és faoszlopokkal segítettek.

1957-ben feloszlottak a TSzCs-k, a tagok visszakapták földjeiket. Májusban elkezdődött a villamosítás, 9 km hosszan szereltek villanyvezetéket.

1958-ban községi kavicsbányát nyitottak. Megoldódott a mozielőadás ügye. Megélénkült a kultúrmunka. Novemberben tanácstag választás volt. A tanácselnök ismertette a programot: Új iskola és kultúrotthon építése szerepelt benne. Ősszel megindult a buszjárat Szentgotthárdról.

1959-ben elkezdődött az iskola építése, új temető kialakítás, halottasház, ravatalozó építése történt.

1961-ben elkezdték a kultúrotthon építését.

1967-ben választások voltak. A tűzoltóknál felnőtt férfi, ifjúsági és női tűzoltó raj alakul.

1970-ben beindult őriszentpéteren a Cipőgyárban a termelés, ahova szalafői nők is felvételt nyertek. A Savaria Múzeum a Pityerszeren skanzent létesít.

1976-ban Szalafő része lett az Őrségi Tájvédelmi Körzetnek. A szeszfőzdét a Szala partra telepítették. Korszerűsítették a vendéglőt.

1978. Nagy ütemben folyt a közutak korszerűsítése. Elkezdődött a háziszemét szervezett gyűjtése és elszállítása. Felújították a klubkönyvtárt.

1979-ben döntés született a Zalalövő - Bajánsenye közti vasúti vonalszakasz megszűntetéséről. A közelekedést autóbuszokkal oldják meg. A faluban több helyen buszfordulót építenek.

1981. Elkészült a község összevont rendezési terve. Egyre népszerűbb a magánházaknál az üdültetés. Az iskola tanulóinak száma egyre csökken.

1983. évben elkészült a kultúrház, a temetőhöz vízvezetéket fektettek le.

1985-ben elkészült a posta és a tűzoltószertár. Elkezdődött a szeszfőzde felújítása.

1987-ben annyira lecsökkent az iskolában a tanulólétszám, hogy egy tanácsrendelet határozata alapján a gyerekek ezentúl Őriszentpéterre járnak iskolába. Vízmű társulatot hoztak létre, hogy kiépítsék a faluban a vízvezetéket.

1989: Megszűntek a faluban a mozielőadások. Lakossági adakozásból a hősi emlékművön 2. világháborús emléktáblát avattak. Szeptember 24-én felavatták az elkészült vízvezetéket.

Az 1990 évi LXIX.sz. törvény alapján 1990. szeptember 30- án volt a megszűnt tanácsrendszer helyett a helyi önkormányzati képviselőtestület tagjainak a választása. A megválasztott képviselők a következők voltak: László Gyula polgármester, Bali László képviselő, Horváth László képviselő, Karba János képviselő.

Szalafő község Önkormányzata, élén László Gyula polgármesterrel és természetesen a lakosság támogatásával, közreműködésével az alábbi intézkedéseket, fejlesztéseket valósította meg:

Még 1990-ben kialakították a polgármesteri hivatalt, bútorzattal, telefonnal látták el.

1991-től az óvodás és iskolás gyerekeknek térítési hozzájárulást biztosítottak. A kultúrház tetőzetét rendbetették és bevakoltatták.

1992-ben a szerre vezető utakat aszfaltoztatták. Decemberben minden 18 éven aluli gyermek számára takarékbetétkönyvet nyitottak. Megalakították a sportkört és ellátták felszereléssel. A faluban gázcsere-telep létesült.

1993-ban községi kezelésbe került a szeszfőzde és a tejcsarnok.

1994-ben létrehozták a falugondnoki szolgálatot, ehhez egy pályázat segítségével mikrobuszt szereztek.

1995-96-ban folytatódott a kultúrház bővítése és felújították a községben lévő buszvárókat.

1997-98-ban tető alá került a kultúrház, a tetőtérben szálláshelyeket alakítottak ki, ami a vándortáborozókat szolgálja majd. Megoldódott a hulladék konténeres kezelése és teljessé tették a Csörgőszeren a közvilágítást.