Rotunda Selo (SLO)

Gyöngyszemet látni

 

Ha valaki az őrségi Magyarszombatfánál átlépi a szlovén határt, alig tesz meg néhány kilométert, máris Nagytótlak (Selo) szélére ér, ahol rögtön érdemes megállnia. A kijelölt parkolótól mintegy száz méterre, a lankás domboldal alján, a régi temető mellett egy magányosan álló, kis kerektemplomot talál. Ha belép az ajtaján - napközben általában nyitva van - nem várt szépség, a Biblia Pauperumfogadja: vagyis a Biblia jeleneteit festette meg az ismeretlen művész.

A templomot 1365-ben említik először. Az 1778-as Visitatio még jó állapotban találja. 1845-ben az apszist lebontották és tornyot építettek a helyébe. De az 1978-79-es restauráláskor ezt a szentélyt visszaépítették.

A kőből épült Szent Miklós-rotunda, ahogy a képen is látszik, zsindellyel van befedve. "A keleti oldalon a rotundához egy alacsonyabb, félkör alakú apszis van építve, az oltárhelyiség. A külsejét sűrűn elhelyezett függőleges sávok, lizénák tagolják, amelyek a kerek alakú, tégla alapfalból erednek és a tető alatti, tartóállványú csipkés koszorút hordják. A déli oldalon, ahol a bejárat van, a falba három erősen ferde, szűk, hosszúkás, félköríves ablakocska van vágva. A belsejében, a henger alakú fal tíz különböző nagyságú, sekély, félköríves fülkével tagolt, amelyek ülőhelynek is szolgálhattak. A hajó kerek térfogata kupolával, az oltári apszis pedig félkupolával van ívelve. Valamennyi leírt sajátosság, a kerek alakú alaprajztól a külső fal lizénákkal való tagoltságáig, a koszorúpárkány, a félkör alakú apszis, a kupolás ív és a földszinti fali fülkék, román kori épületről tanúskodik, és a XIII. század közepére utal."

Úgy tűnik, hogy csak a XIV. század közepén festették ki, közvetlenül a nedves meszelésre, késő gótikára jellemző stílusban. A képek rossz állapota vagy a megváltozott esztétikai felfogás miatt a rotundát a XV. század elején újból kifestették - véli a szlovén Zadnikar Mariján, aki az apszis alapfalait feltárta. "Ezeknek a festőjét sem ismerjük, de azon festők körébe tartozik, akik munkájukat olasz és nyugat-európai festészeti megoldásokkal és kezdeményezésekkel gazdagították." Nagytótlakon legjobban a kupola festményei maradtak fenn. A tetején körben, a mandorla egyik felében Krisztus áll egy szivárványon, a másik felében az Irgalom trónusa látszik, a két ábrázolást a hold és a nap köti össze. A mandorla körül pedig a négy evangélista jelképe látható. A kupola félköríves mezejében a passió jelenetei láthatók, kezdve a Jeruzsálembe való bevonulástól. E ciklus jelenetei a henger alakú falon folytatódnak. Ezek alatt, a falfülkékben, szem magasságában pedig több ismert szent képe látható.

Ez a templom s ezek a freskók arról tanúskodnak, vallja a művészettörténész, hogyan élték meg az itteni emberek a szépet sok-sok évszázaddal ezelőtt. "A szépet, amely sosem múlik el, és amely még ma is él, hiszen azt nemcsak látószervünkkel és értelmünkkel, hanem elsősorban szívünkkel fogjuk fel."