Keresztelés, lakodalom

Keresztelés, lakodalom

 

   

 

Az emberélet fordulóiból a keresztelés az első jellegzetes ünnep. Az őrségi reformátusoknál több keresztszülőt választottak az újszülöttnek: többnyire házaspárokat: a szalafőieknél 4-10 keresztszülő volt egy gyereknek.

   

„Hős-” vagy „hés komának” hívták a még nem házas keresztszülőt, aki dupla pénzt ajándékozott. A magyar hagyományos közösségek – az őrségiek, s köztük a szalafőiek is – a földműveléssel, állattartással biztosították a napi betevőt. Ehhez a szezonális munkáknál mindig több kézre volt szükség. A vér szerinti rokonok mellett a műrokonságra számíthatott a besegítésnél – elterjedt nevén a „kalákánál” – a család. Minél nagyobb volt a rokonság – például minél több koma, azaz keresztszülő volt megszólítható –, annál biztonságosabb volt a gazdálkodás. Híresek voltak az őrségi „pasziták”: némelykor többnapos, lakodalomnyi ünneplést jelentettek. A 18. században általános volt a lányrablás: vélhetően a szokásban levő költséges lakodalmakat kerülték ki vele.

   

 

Vörös Netti, az Őrség dalospacsirtája www.vorosnetti.hu