A szalafői ember

A szalafői ember

 

   

A szalafőiek becsületesek, emberszeretők, tisztelettudók, akiknek írás nélkül is szívesen adnak kölcsönt; az „emberbecsülő” jelzőt méltán érdemelték ki a környék lakosságától – írta róluk 1939-ben Vakarcs Kálmán.

   

Majd később így folytatta: „A szalafői őseitől örökölt mentalitását máig is megőrizte. Sem az életet, sem az élet küzdelmeit, sem a halált nem veszi túlságosan komolyan.” A szalafőieket sem kerülték ki az országos és nemzetközi események sem. A törökök – annak idején – embereket hurcoltak el innen is. Az ellenreformáció megpróbáltatásai elől több család Somogyba távozott. A 20. század elején többen Amerikában próbáltak szerencsét. Az 1950-es években szalafői családokat internáltak a Hortobágyra. A megüresedő portákra mindig jöttek új és újabb családok. Bár a mag maradt: az írásos emlékanyagban legkorábban rögzített családnevek közül több ma is él Szalafőn: e családok fél évezrednyi folytonosságról tesznek tanúbizonyságot. Ha csak ennyi lenne Szalafő, ezért is külön figyelmet érdemelne …

   

 

 

   

 

 

   
 
 
 
 
Vörös Netti, az Őrség dalospacsirtája www.vorosnetti.hu