Érdekességek

Netti néni hagyatéka

NETTI NÉNI „Az Őrség dalos madara”

{gallery}voros-netti{/gallery}

Forján Kálmánné sz. Vörös Eszter

1901- ben született Szalafőn. Sokoldalú tehetsége, tudása, derűs egyénisége látogatóinak sokaságát ejtette bámulatba.

Netti néni (ezen a néven ismerte mindenki) mindenhez kiválóan értett, amire egy falusi gazdaságban szükség volt. Sütött, főzött, szőtt, font, kézimunkázott, varrt, és folyvást énekelt.

Zenei tehetségét valószínüleg asztalos nagyapjától örökölte, aki zenéhez értő ember volt, és citerát készített unokájának. Netti néni ezzel kísérte magát a teaesteken, a tollfosztóban, a tökmagköpesztőben.

Az 1960-as évektől országosan is ismertté vált. Vikár László népzenei kutató Netti néninél szállt meg és tanácsot kért tőle, kitől gyűjthetne őrségi népdalokat. Ő az egyik rokonához küldte, aki azt mondta a meglepett népdalgyűjtőnek: Maga aztán jó helyre "pakolt", mert a Vörös Nettinél senki sem tud több nótát az Őrségben! Vikár László aztán többször felkereste és 1961-ben magnófelvételt készített a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató csoportja számára.

Békefi Antal Vas megyei népzenekutató is gyakran látogatta és Vasi népdalok című kötetében 25 szalafői dalt jelentetett meg tőle.

Énekelt előadóesteken, a rádióban, a televízióban. Diákok kirándulók is gyakran keresték fel és hallgatták dalait, régi történeteit.

Emlékkönyvében számtalan ismerős névre bukkanhatunk. Meleg szeretettel emlékezett meg róla többek között Rockenbauer Pál, Sinkó László, Rab Nóra és számos külföldi népzenekutató.

Netti néni 1993 . karácsonyának előestéjén halt meg Szalafőn. Koporsójára családja karácsonyfát tett. Vele az utolsó " régi öreg" távozott, aki életvitelében, gondolkodásában hűen őrizte az őrségi múltat.

Bővebben: http://www.vorosnetti.hu/
Versek Szalafőről
Balogh József : Szalafő

Ahonnan a Zala jő

fűmag falu: Szalafő.

Folyócska visz híreket

a vidékről, hírnevet.

Néha itt is hallható

a senyei harangszó.

Szentpéter a szomszédja,

közelében Kondorfa.

Ékszer ez a dimb-domb táj,

fészkel, költ itt több madár.

Daluk fújja fürge szél,

fák csúcsa az égig ér.

Tengercsöpp, ám így csoda,

piktorok jó otthona.

Pityerszere öreg szó,

történelmet bújtató.

Őrség őrzi itt a hit

szálfa erős titkait.

Tél csöndjéből, Istenem,

szó terem hét halk szeren.
Kapornaky Gyula: Szalafő

Faboronás régi házak

falumúzeumban állnak...

Szél cibálja zsúp fedelük,

míg az idő száll felettük...

Ez a falu hét szerből állt,

és föléjük sok bagoly szállt.

Huhogtak, mint vad sárkányok,

űzték őket a sámánok.

Itt kötik az öblös vékát,

bent kelesztik a gyúrt tésztát,

"kópicok is itt készülnek,

télen "kástuban" csücsülnek,

tele vannak apró maggal:

kölessel és hajdinával.

Itt ered a "Szala" patak,

dombhajlatán lassan halad,

kicsi csermely, nincs benne kő,

Zalában már folyóvá nő.

Két szerből egy kútra jártak:

estefelé fiúk-lányok,

csókolóztak, ölelkeztek-

itt születtek hű szerelmek!
"Szala-Lukács" Sándor: Szalafő

Ahol a folyó mégcsak kispatak,

Halkan csordogál a régi fák alatt,

És a szél úgy suttog a mezőn,

Nehogy felriadjon a csönd

Ahol a nyugalom, mint szerelmesed

Szívére ölel s el nem enged

És ki fél, örül az új erőn

Mit lelkébe önt e föld.

 

Ahol a városok megfáradt fia

Sóhajt és sóhaja úgy szól, mint szép ima

És a levegő átjárja a tüdőt

Élő pirosra festve a vért.

Ahol az őrizők védték a határt

És a dombokon annyi legenda járt

Az idő küldi a hírvivőt

És a vándor itt mindent megért.

 

Ahol a vadász a pap, s a vad az áldozat

Mit ősök istene szívesen fogad

És az őz, ha holtan összerogy...

Az erdő megbocsát.

Ahol a leány csókja is édesebb,

És a bor finom, pálinka mézesebb

És a dal...ha szól a Kástuból

megremeg belé a világ.

 

Szalafő, gyönyörű Szalafő

Ahol a múlt, a jelen és a jövő

Összenő, mint három szerető

Hűséges barát.

Szalafő, gyönyörű Szalafő

Mesélj még, mit mond az idő

Mit üzen? hogy ami hátravan

Hogyan éljük át.