Elhelyezkedés

Szalafő elhelyezkedése 

A történeti Őrség egyik legnagyobb települése a Zala patak forrásvidékén, a Jugoszláv határ mellett. A 4 km hosszú település 7 szerből áll, melyek a Zala patak két partjának lejtőin, illetve a forráságak által közrefogott dombok peremein helyezkednek el.

A községtől északnyugatra, a Fekete- tóból ered a Zala-patak fő ága, mely a Felsőszer és a Pityerszer között ér be Szalafőre.

A település elnevezése a Szala(Zala) folyó névnek és a "fej"- amely a folyó kezdetét, forrását jelzi- főnévnek az összetétele. 

    

Az utóbbi időben mind többen állítják, hogy ez a település volt kezdetben az Alsóőrség központi helye. Csak később a 14. században tevődött át a központ szerepköre Őriszentpéterre.

A millennium évében gyűjtött adatok 1898-ban történt közzététele során Szalafőt úgy jellemezték, hogy: "Szalafő ősrégi magyar község, a Zala folyó mellett, 162 házzal, 775 ev. ref. és ág. ev. lakossal. Postája Őri-Szent-Péter, távírója Csákány. A község határában római sírok és egyéb emlékei a római kornak találhatók..."

Az I. világháború után Vas vármegye címtárában úgy ismertették, hogy: "Szalafő kisközség. Ősrégi magyar község a Zala-folyó mellett. Lakosai szorgalmas magyar kisbirtokosok..."

A II. világháború után a 80-as években közigazgatásilag úgy mutatták be, hogy: " Szalafő - Őriszentpéter nagyközségi közös tanács társközsége."

Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás keretében október 1-től megalakult Szalafő község Önkormányzata. Szalafő tehát önálló községgé vált, amelynek sorsáról ismét saját képviselőtestülete dönt.

A község 7 halmon- dombon épült tipikus szeres település.Az egyes szerek elnevezése az ott lakó családokról, földrajzi elhelyezkedéséről kapta nevét. 

Szalafő a történelmi Őrség egyik legnagyobb települése, Vas megye délnyugati sarkában. Közvetlenül határos Szlovéniával, közel az osztrák határhoz.

A községtől északnyugatra, a Fekete-tóból ered a Zala folyó, amelyet itt még Szalának hívnak, innen a Szalafő elnevezés.

Őrvidék lévén a környék településeit sajátságos építkezés jellemzi, vagyis a házak, házcsoportok egy-egy domb tetejére épültek, ezeket a házcsoportokat szereknek hívják.

Szalafő hét szerből áll, mégpedig: Templom-, Pap-, Felső-, Alsó-, Pityer-, Csörgő- és Gyöngyösszerből.

A falu lakossága kb 250 fő, az itt élők nagy része a szomszédos Őriszentpéterre jár dolgozni, és ide járnak a gyerekek is óvodába, iskolába,mivel a településen 1987-ben megszűnt az iskola.

A házak egy része már nem helybelieké, hisz sokan felismerték a táj szépségét, és egyre többen próbálnak a községben hétvégi házat nyaralót vásárolni.

A hetvenes-nyolcvanas években szinte minden fiatal házaspár, aki építkezésre adta fejét, Őriszentpéterre települt, ennek oka a munkahelyhiány, a közlekedési nehézségek, valamint az volt, hogy községünkben -kiemelt tájvédelmi körzet lévén- igen szigorú megkötések voltak az építkezések terén. Szerencsére mára ez a tendencia nem jellemző, mind több fiatal szalafői építkezik helyben, a szép új házak a falu hangulatán is sokat javítanak.

Az Őrség, így Szalafő is kedvelt kirándulóhely, nyáron sokan látogatnak el ide. A község nevezetessége a Pityerszeri Skanzen, ahol eredeti helyén lehet megszemlélni azt,hogyan milyen körülmények között éltek a maguk építette lakóházakban a szalafői gazdák,milyen bútorok, használati tárgyak, ruhaneműk jellemezték a múlt század eleji szalafői ember életét.

Szalafő és a környék idegenforgalmi szerepét egyre többen felismerik, és a falusiak is szívesen veszik ki részüket a vendégvárásból, igényes szálláshelyek kialakításával, vendégszeretetükkel.